A valódi öngondoskodás
A valódi öngondoskodás: nem csupán nyaralás vagy vitaminok szedése, hanem felkészülés a jövőnkre
Az utóbbi években egyre többet hallunk az öngondoskodásról. Sokszor azt értjük alatta, hogy vegyünk ki egy szabadnapot, igyunk egy nyugodt kávét, vagy menjünk el masszázsra. Ezek persze fontos és jó dolgok – de a valódi öngondoskodás ennél sokkal mélyebb.
A valódi öngondoskodás az, amikor felelősen és tudatosan kezdünk el készülni arra az időszakra, amit úgy hívunk: időskor. A húszas éveinkben ritkán gondolunk arra, hogy testünk egyszer majd lassulni kezd. De a negyvenes–ötvenes évek környékén, az életközepi időszakban sokan szembesülnek azzal, hogy az idő nem végtelen – és a valódi öngondoskodás ekkor kezd igazán értelmet nyerni.
De hogyan lehet „jól” öregedni?
Sokan úgy gondolják, hogy az öngondoskodás legfőbb formája az anyagi biztonság megteremtése: megtakarítás, életbiztosítás, nyugdíj-előtakarékosság. Ezek kétségtelenül fontosak – de mégsem biztosítják önmagukban a jó életminőséget.
Mi az, amit valóban biztosítanak? Pénzügyi mozgásteret. De mihez? A gyógykezelésekhez vagy a szabadidős programokhoz?
Az aktív időskort nem biztosítják. Azt, hogy legyen erőnk, kedvünk, kapcsolataink, hogy ne csak életben legyünk, hanem éljünk is, azt önmagukban nem tudják biztosítani.
A világon egyre több szakember foglalkozik azzal, hogyan lehet a lehető legtovább aktívan, önállóan és méltósággal élni – ezt nevezik healthy agingnek, vagyis egészséges öregedésnek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki maratont fut 80 évesen. Inkább azt, hogy megtartjuk a testi és lelki egyensúlyt, ameddig csak lehet. Hogy mi irányítjuk az életünket, nem pedig az egészségügyi problémák.
És ha ez így van, akkor érdemes már most gondolni arra, mit tehetünk azért, hogy a jövőnk valóban a mi kezünkben maradjon.
A valódi öngondoskodás alappillérei
Az öngondoskodás a saját életünk tiszteletének a megnyilvánulása. Amikor gondot fordítok a testemre, az elmémre, az érzéseimre – azzal azt üzenem magamnak: értékes vagyok.
Tisztelem magam a testi, lelki, kognitív tulajdonságaimmal együtt.
Elfogadom az egyedi életutam, egyedi lehetőségeit és akadályait. Nem másokhoz mérem magam, hanem arra figyelek, hogy ma mit tehetek önmagamért – a jövőbeli énemért. Megteszem, amit tudok, amire képes vagyok, és amit az anyagi lehetőségeim is megengednek. Az életközepi válság – sok szempontból a kamaszkorhoz hasonlóan – identitáskérdéseket hoz elő: „Ez vagyok én? Ezt az életet szeretném folytatni? Hova vezet ez az életforma?”
Az öngondoskodás hat alapvető megnyilvánulási területe:
Fizikai aktivitás – Nem kell fitnessguruvá válni. Egy napi séta, egy kis kertészkedés, tánc a konyhában – mozgás, ami örömet ad, kezdésnek épp elég. Ha már most többet mozogsz, ne állj le vele.
Kognitív aktivitás – Agytornák, új dolgok tanulása, olvasás, rejtvények, beszélgetések.
Egészséges táplálkozás – Nem kell lemondani mindenről, de ha a zöldség-gyümölcs a tányérunk főszereplője, az már jó kezdet.
Szociális kapcsolatok – Barátság, család, közösség. A legjobb gyógyír a magányra és az elmagányosodás ellen.
Stresszkezelés – A feszültség nem csak fejben dolgozik, hanem a testünkön is nyomot hagy. Pihenés, légzés, humor – igen, ez is számít!
Alvás – Talán a leginkább alábecsült alappillér. Az agyunk és testünk éjszaka regenerálódik – ha hagyjuk neki.
Ez nem önzés, ez előrelátás
Sokan úgy érzik, hogy saját magukra időt szánni önzőség. Én azt mondom: a valódi öngondoskodás nem önzés, hanem szeretet – saját magunk és a környezetünk felé. Mert ha mi jól vagyunk, az hatással van mindenkire, akit szeretünk. És még hosszú ideig aktív részesei lehetünk az életüknek.
Ez csak az első rész. A következő hetekben egyesével fogom körbejárni ezt a hat pillért.
Mert megérdemeljük, hogy ne csak „túléljük” az éveinket – hanem jól éljünk meg minden évtizedet.
BeszédPont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése